Híresen hírhedt vagy hírhedten híres? A történelem kiemelkedő nőalakjait megannyi szempont szerint lehet csoportosítani: harcosok, uralkodók, szeretők, szépségideálok és a többi. Van azonban egy kategória, ami talán a legizgalmasabb: a botrányos nőszemélyek.
Egy méltán hírhedt nőt mutatok be nektek, Báthory Erzsébetet, aki a nem túl derűs "vérgrófnő" néven vonult be a történelemkönyvekbe, és akiről kiderülni látszik, hogy talán feleslegesen élesítgettük rajta a nyelvünket évekig. Csupán a saját kora bánt el vele rút pletykákkal egy életre és még azon is túl? Ártatlan lenne a csejtei rém?
Báthory Erzsébet
Erzsébet 1560-ban született a híres Báthory család sarjaként. Már fiatal korában különös dolgokat sutyorogtak róla az emberek. Olyanokat például, hogy okkult tudományokkal foglalkozott, és szívesen bántalmazta szolgálóit. Fennmaradt levelei alapján a szakemberek egy merev, szigorú, alacsony értelmi szinten lévő, ám szociálisan érzékeny nőként jellemzik. Nem feladatom megítélni a történelem eme pillanatát, de ezt könnyen elhiszem eddig. Miért ne? Naomi Campbell se nem Báthory, se nem úrnő, mégis előszeretettel csapkodja az alkalmazottait napjainkban is. Most pedig ne feledjük, 1600-ról beszélünk! Folytassuk: Erzsébet férje meghalt, így egyedül maradt végtelen hiúságával. A mendemonda szerint egyik nap megütött egy szolgálólányt, aki véletlenül meghúzta a haját fésülködés közben. A lány vére kiserkent, és rácsöppent Erzsébet kezére, aki úgy érezte, megszépült ettől a bőre. Gondolta, megvan az örök fiatalság titka. Ezen a ponton hívnám fel minden szépülni vágyó figyelmét, hogy ez csak legenda, a tudomány mai állása szerint a vérnek nincs szépítő hatása. Éltető ereje viszont igen, szóval ott van jó helyen, ahol van: a testen belül. No tehát, miután Erzsébet azt hitte, hogy megvan a titok kulcsa, kezdetét vette a kegyetlenségek sora. Egy csepp vér - a róla született legenda szerint - hatalmas vérontáshoz vezetett. Birtokán összefogdosta a szüzeket, megkínozta őket mindenféle válogatott gonosz módszerrel, melyekről az életét feldolgozó könyvek, cikkek és filmek megkapó pontossággal számolnak be. Azok kedvéért, akik reggel olvassák ezt, csak nagyvonalakban idézek, nehogy felforgassa a gyomrukat: tüzes vassal sütögette a lányokat, néha darabokat harapott ki a testükből, hogy aztán igyon a vérükből, vagy fürödjön benne. Néha tövissel szaggattatta le róluk a húst, aztán jeges vízbe lökette vagy csalánnal söprűztette őket, és hasonlók. Közel 600 lány vére tapadt a kezéhez elfogásáig - legalábbis ezt rebesgették. Báthory Erzsébetet 1610 végén tartóztatta le személyes ellensége, Thurzó György nádor. Mai szóval élve "nyomozást" indítottak ellene, kikérdezték komornáit, cselédeit, akik egy-egy alapos kínvallatás után azt is bevallották, ami meg sem történt. Lényeges információ: ezeket a szolgálókat a kikérdezés után mind megölték, és máglyán égették el. Báthory Erzsébetet pedig per és ítélet nélkül elfogták és bezárták a csejtei várba, ahol végül 54 éves korában meghalt. No ez a történet. Elvileg.
A csejtei vár
Több ponton megdőlni látszik a sztori valódisága, én személy szerint például sosem hittem el ezt az egész maszlagot. Nyilván nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, de azért ez a 600 gyilkosság kissé hajmeresztő. El tudom képzelni, hogy tett ezt-azt, de ebben a tömegmészárlásban nem hiszek, ahogy más sem feltétlenül. Történészek vitatják, hogy vajon miért nem folytattak rendes, szabályos pert ellene, habár maga II. Mátyás király is szorgalmazta a dolgot. Per, hivatalos bizonyíték, tárgyalás nélkül fogták el, és a szó szoros értelmében négy fal között házi őrizetben tartották. Koncepciós per szagú a történet. Gyanús, hogy a Habsburg udvar keze van a dologban. A három részre szakadt Magyarországon a Habsburg-híveknek nem igazán állt érdekében, hogy Erdélyben minden rendben menjen. A Báthory család hírének bemocskolása jó ötletnek tűnt hát. Ha nem ők voltak, van még bőven, akinek jól jött volna egy kis botrány. Itt van például Thurzó György nádor, aki nem szimpatizált túlzottan a családdal. Emlékszünk, ő volt, aki sietett iziben bezáratni az asszonyt, és ezzel megteremtette a házi őrizet alapjait. Indítékul pedig épp elég az, hogy saját fiának szánta az erdélyi fejedelemséget. Egy szerető apa sok mindenre képes, főleg, ha hatalomról és vagyonról van szó. Az ember végül is mi másra számíthat a saját ellenségétől? No és a saját rokonaitól? Egyes feltevések szerint a vádakat Erzsébet legközelebbi rokonai találták ki, így terelve el a figyelmet az igazi bűnről: a felségárulásról, a nő politikai hűtlenségéről, ami ha kiderül, teljes vagyonelkobzással járt volna. Szép is a családi összetartás: mindenki egy ellen.
A sok történelmi kutatás eredményeként a mai hivatalos álláspont a következő: Báthory Erzsébet pont annyira volt kegyetlen, mint bármelyik más arisztokrata hölgy akkoriban. Sőt! Lehet, jobb is volt, mint gondolnánk. Korabeli szokás volt ugyanis, hogy a főurak gondoskodtak az udvarnép gyógyíttatásáról, gyógyszerezéséről. A holttestek tehát, amiket később találtak a várban, elképzelhető, hogy helyi betegek voltak, és valamilyen járványban, üszkösödésben vagy egyéb betegségben hunytak el. Erzsébet és a szolgái csak az akkoriban szokásos módszerekkel próbálták gyógyítani őket: "hideg vizes fürdő", "csalánnal verés", "érvágás". Ebben az esetben mindenkinek tudnia kellett az udvarban, hogy brutális vérfürdőről szó sem volt. Itt egy feltevés tehát arra, hogy Thurzó György nádor miért kínoztatta meg a cselédséget, hogy valljanak Erzsébet ellen, majd miért gyilkoltatta meg mindet sebtiben. Így ugyanis nem voltak az ügynek szemtanúi, Erzsébetet pedig házi őrizetbe lehetett helyezni.
Lehetséges tehát, hogy az egész Báthory Erzsébet legenda kitaláció, amit az emberek fantáziája kiszínezett az évszázadok alatt? Manapság a bulvársajtó ennél kevesebben is rágódik egy hetet, csoda hát, hogy egy történeten, ami véres, szadista és szexuális töltete is van, 400 éve csámcsogunk...?
