Halkan úszkálnak a bárányfelhők az égen, ragyog a nap, illatos a levegő. Tavasz van a javából!
Bennem ilyenkor dupla sebességgel buzog a tettvágy. Takarítok, jövök-megyek, sertepertélek egész nap. A nyavalyás tél után ez az időszak igazi felüdülés. Testnek és léleknek egyaránt. Ezért is örülök, hogy jön a Life.hu-n a nagy méregtelenítő hét! Ehhez csatlakozva szeretném dedikálni az első szuper egészséges receptet ízelítőül:
Ahogy azt a film elején is megemlítem, ezt a levest Madridban kóstoltam meg először, de nem önszántamból... Kezdő modellként érkeztem a városba a 40 fokos nyár kellős közepén. Hamar felvettem az ottani ritmust, a sziesztára például pillanatok alatt rászoktam. Még az ügynökségen is kifejezetten szimpatikus volt mindenki. Különösen Carmen. Elvileg bejárónőként dolgozott, gyakorlatilag inkább mindenki nagymamájaként tett-vett körülöttünk. Istenien főzött! Egyik nap szólt, hogy kész az ebéd, amit én nagyon furcsállottam, mert semmi terjengő illatot nem éreztem. Amikor megláttam a piros levest, őszintén szólva egyáltalán nem kívántam meg (nincsenek jó emlékeim a menzás paradicsomlevesről). Aztán csak rávett, hogy egyek belőle. Azt mondta: "Kislányom, ebben van a szépség!"
Így már persze megkóstoltam és láss csodát, annyira ízlett, hogy innentől kezdve sorozatban gyártotta nekem a gazpachót. Szinte nem is telt el úgy nap, hogy ne ettem volna legalább pár kanállal. Néha már termoszban vittem magammal a válogatásokra. Idővel azt vettem észre, hogy az arcbőröm sokkal szebb lett, kisimultabb és ragyogóbb. Egészségesnek éreztem magam kívül is, belül is. Így aztán amikor indultam haza, a megannyi szép emlék mellé elcsomagoltam Carmen mama receptjét is. Azóta jöhet nyár vagy tél, a gazpacho nálam egy állandó spanyol vendég.
