Tegye fel a kezét, aki szeret takarítani! Köszönöm, gondoltam, hogy senki. Én sem. Ezért mindenfélét kitalálok, hogy eltereljem a figyelmemet. Felcsavarom a hangerőt és zenére táncolva porolgatok, fél szemmel tévét nézek, vagy például mostanság tanulok mosogatás közben. Ha ez a sok minden megy egyszerre, akkor egy kis tudatos testedzés miért ne menne közben?
És láss csodát, megy is:
Viszonylag kis lakásom van, de még így is csak nagyon elszánt pillanatomban kezdek neki mondjuk egy alapos függönymosásnak vagy padlótisztításnak. Még ennél is nehezebben veszem rá magam, hogy fussak egyet a parkban vagy bicajozzak. Kicsit lusta vagyok, nincs mit szépíteni. Régebben viszonylag könnyen átsiklottam ezen hibám felett, sőt igazából fel sem tűnt. A koleszban mindig volt egy jófej szobatárs, aki kérés nélkül elmosogatta az én tányéromat is, a modellvilágban pedig mindig akadt egy lakótárs, aki bűntudatot keltően sokat sportolt, ezzel ösztönözve engem is a mozgásra. Így aztán lustaságomra csak akkor derült igazán fény, amikor saját lakásba költöztem egyedül, messze a jó öreg társaktól.
A tányérok többet nem takarították el magukat, a szemét nem szaladt le önként, a szőnyeg pedig nem rázta le magáról a morzsákat. Nem volt többé lakótárs, aki edzésre buzdítana vagy legalább elhívna úszni egyet. Nekem kellett rávenni magamat a mozgásra. Szépen lassan kialakítottam a saját munkamenetemet és megtaláltam a helyes utat. Ma már takarítás közben is tornázgatok, mert miért ne? Csak azzal elégetek nagyjából 50 kalóriát, hogy beágyazok. Újabb 110-et, ha söprögetek, de a főzéssel is letudok 85-öt. A két legyet egy csapásra elv pedig külön csábító ebben a házi fitneszben. Lakástakarítás és testedzés - kipipálva aznapra a listán.
