Szinte minden nap kapok egy levelet. Egy olyat, amiben valaki arra kér, hogy segítsek neki, mert ő modell szeretne lenni. Ilyenkor leírom, mit is kell erről az egészről tudni. Pontról pontra, tisztán érthetően. Kíváncsi vagyok, a végén hányan vágnak neki az útnak. Kíváncsi vagyok, én nekivágtam volna-e, ha tudom előre, amit most már tudok.
Ahhoz, hogy modell legyen valaki, első lépésként keresni kell egy ügynökséget. Ez történhet úgy, hogy személyesen ellátogatunk egyhez, vagy várhatjuk a véletlent. Én vártam a sült galambot. Hiszek a sorsban és gondoltam, ha modellnek kell lennem majd jön az magától, nem rohanom le a végzetet. Érettségi után Budapestre költöztem továbbtanulni. Ez a döntés hozta meg végül a galambomat. Kollégiumban laktam négy lánnyal egy szobában. Ez tökéletes kiképzés volt: az alkalmazkodás minden csínját elsajátítottam, ami később még nagyon jól jött a modellszállásokon. No, de ne siessünk úgy előre. Tehát az egyik szobatársam egyszer csak úgy döntött, hogy elmegy egy reklámügynökséghez regisztrálni. Én meg gondoltam, elkísérem. Úgy voltam vele, hogy ha bemegyek és levegőnek néznek, akkor tudomásul veszem. Ha viszont látnak bennem valamit, majdcsak szólnak. Szóltak is. Így kezdődött minden.
Mi van, ha nem sikerül? Könnyen előfordulhat, hogy nem jár valaki sikerrel. Rengeteg a követelmény: legyen valaki magas (legalább 174 cm) és vékony. A tökéletes méretek 90-60-90 körül vannak (bár a mell és a derék még ennél is kisebb szokott lenni). A legfontosabb kritérium viszont az, hogy fotogén legyen. Vannak arcok, amelyek egyszerűen életre kelnek a képeken, valami árad belőlük. Vannak viszont olyanok, amelyeket ha megfeszül a fotós akkor sem tud lefotózni, mert a tulajdonosa egyszerűen zavarban van, azt sem tudja, hova nézzen, hogyan tartsa magát, mit csináljon. A fotókon minden látszik. Nincsenek titkok. Én az első fényképezésem előtt rettenetesen izgatott voltam. A sminkem és a hajam kész volt, már csak az hiányzott, hogy beálljak a gép elé és kezdjük. Akkor jött a felismerés, hogy fogalmam sincs, mit kell csinálni. Nem adta át senki a stafétát. Adott volt a helyzet: egyrészről vagyok én, velem szemben pedig egy egész hadsereg. Fotós, sminkes, stylist, fodrász, asszisztensek: mindenki engem nézett. Aztán elkezdtük. Két kattintás után már tudtam, mit kell csinálni. Ösztönösen jött. Akkor értettem meg, hogy mindenkinek van az életében legalább egy olyan dolog, amihez ért, csak még nem tud róla. Aztán amikor belefog, jön a homlokra csapás és felkiáltás: mintha mindig is ezt csináltam volna!
No tehát ott jártunk, hogy kerít az ember magának egy ügynökséget - jobb esetben. Ha ez kész, akkor a következő dolog egy portfólió készítése. Ez egy jó nagy (és idővel jó nehéz) album, amibe a fotóinkat gyűjtjük. Ez az első bökkenő, amin fenn szoktak akadni a lányok. Ugyanis ez nem egy ingyenes dolog. Olyannyira nem, hogy általában 100.000 forint egy alap, öt képet tartalmazó portfólió készítése. Erre az albumra viszont nagy szükség van a későbbiekben. Minél több jó kép van benne ugyanis, annál jobb munkákat lehet megcsípni.
Harmadik lépés a modellé válás. Tehát megvan a portfóliónk, van benne pár szép kép, kezdődhet a modellkedés! Lényeges változás eleinte nem történik az ember életében, kivéve, hogy válogatásokra, úgynevezett castingokra kell járni. Vagyis hát nem kell, de ha nem megy, akkor nem lesz munkája sem. Ezek a castingok sokfélék lehetnek: válogathatnak reklámszerepre például. Ezeket nem szeretem túlzottan, mert ilyenkor mindig el kell játszani valamit. Egyszer egy nem létező legyet kellett követnem a szememmel percekig meglepett arccal. Máskor meg azt kellett eljátszanom, hogy éppen leszakítok egy gyümölcsöt a fáról, mire az égből lehullik elém egy óriási üdítő. Ezekbe a szokványos helyzetekbe nem tudom beleélni magam sajnos túlzottan. Pedig jó lenne, mert a reklámszerepek az egyik legjobban fizetettek a szakmában. Külföldön nem ritka a több 1000 eurós napidíj sem! A legtipikusabb casting úgy néz ki, hogy órákon át üldögél az ember, és vár a sorára több száz modell lánnyal körülvéve. Na, ilyenkor jó, ha már ismerünk közülük valakit, akivel lehet beszélgetni, mert ha magunk vagyunk, könnyen inunkba szállhat a bátorság ennyi jó csaj között. Miután végre sorra kerülünk maga a válogatás pikk-pakk kész. Általában ott van egy fotós vagy egy megrendelő, vagy valaki, aki meghozza a döntést. Kicsit beszélgetnek velünk, átfutják a portfóliónkat és ennyi. Mehetünk is, majd szólnak, ha minket választottak. Na erre mennyi az esély? Kicsi. Ezért fontos, hogy ilyenkor az ember kedves legyen, mosolygós, csacsogós, és persze nem árt, ha egy ütős albummal érkezik.
Hogy néz ki egy fotózás? A casting után hazamegyünk, és éljük tovább az életünket. Egyszer csak hív minket az ügynökség, hogy megkaptuk a munkát, ekkor és ekkor legyünk itt és itt. Általában kora reggel kezdődnek a fotózások és estig tartanak. Van egy kis közös reggeli, majd jöhet a smink, haj, köröm, ruha. Miután minimum két órán át szépítgettek, nyilvánvalóan ezerszer jobban nézünk ki, mint pár órával előtte. Aztán elkezdődik a fotózás. Kiemelnék egy fontos dolgot: ilyenkor nem három képet készítenek rólunk, hanem több százat. Nyilván van olyan, amin suta az ember feje, vagy éppen pislogott, vagy furcsa volt a tartása. Több száz képből viszont van jó pár, ami majdnem tökéletes. Aztán jön még az utómunka, a legjobb barátom. Nem tudom, ki találta ki a photoshopot, de köszönöm neki, rengeteget segített vele. Nem kell izgulni a ráncok meg karikák miatt. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ennyi erővel bárki lehetne modell. Az alapnak jónak kell lennie. Az arcnak szimmetrikusnak, a szemnek és szájnak szépnek. Megfelelő sminkkel, hajjal, fényekkel és egy kis utómunkával bárkiről lehet jó fotót készíteni, de attól az még nem olyan, mintha egy modellt fotóznának.
Negyedik lépésként irány külföld! Jó sok fotózás után egyre jobb anyagunk lesz. Ha tényleg tehetséges valaki és az ügynöksége is elégedett vele, akkor megpróbálkoznak egy-egy külföldi úttal. Úgy kell elképzelni ezt az egészet, mint egy nagy pókhálót. Az ügynökségek kapcsolatban vannak egymással itthon és külföldön is. Ha egy lány utazni akar, akkor először is ki kell jelölni a célországot. Ilyenkor érdemes figyelembe venni, hogy milyen erős a portfóliója, milyen típusú a modell (például Törökországban nagyon jól tudnak dolgozni a barna hajú és barna szemű lányok, Ázsiában a fiatalos kinézet a fontos, Londonban az extremitás). Ha megvan a cél, akkor az itthoni anyaügynökség kiküldi a modell fotóit és adatait az ottani ügynökségeknek. Ha valaki ráharap a csalira, akkor lehet csomagolni! Ilyenkor a fogadó ügynökség állja a repülés költségét, szállást biztosít és zsebpénzt is ad, amíg ott tartózkodunk. Ez általában 2-3 hónap szokott lenni. Amikor Párizsba repültem, akkor egy nagyon kis helyes lakásban laktam egy lánnyal, de Milánóban például két hónapig a földön aludtam egy matracon egy olyan szobában, amiben négyen voltunk. Ez változó. Egy biztos: nagyon észnél kell lenni, hogy minden zökkenőmentes legyen. 5-6 lány 1 fürdőszobára? Puskaporos hordó.
No, tehát megérkezik az ember és azonnal dolgozni kezd. Reggelente be kell járni az ügynökségre vizitre, ahol adnak egy szép hosszú listát arról, hogy aznap hány válogatásra kell elmenni. Volt olyan napom, amikor 11 castingot jártam végig Párizsban. Természetesen ilyenkor a címek nem logikai sorrendben követik egymást. Néha egyik külvárosi részből a másikba kell utazni, aztán vissza, majd be a belvárosba és így tovább. Nagyjából egész nap metrózunk. Egy biztos: térképolvasásban mára profi vagyok. Aztán idővel a sok kutyagolás után, a nagy számok törvénye alapján bejön valami és végre kapunk egy jól fizető munkát. Majd következik a feketeleves! A megkeresett napidíjból ugyanis nem túl sok minden marad elszámolás után. Az ügynökség levonja a saját 20%-át, az anyaügynökség százalékát, az adót és az egyéb költségeket, amiket megelőlegezett nekünk (lakás, repülő, zsebpénz). Tehát összességében, ha az ember nem Kate Moss szintű modell, akkor azért ez nem egy kincsesbánya. Jól lehet keresni, de ahhoz sokat is kell dolgozni. Munkát szerezni pedig nem könnyű.
Hiedelmek cáfolása:
- a modellek nem gonosz fúriák, nem utáljuk egymást. Nekem eddig csak kedves lakótársaim voltak, akikkel nagyon jól kijöttem. A mai napig tartom a kapcsolatot velük.
- a modellek közül nem mindenki fogyókúrázza és kokainozza halálra magát. Nyilván vannak elrettentő példák, de attól még nem mindenki él így.
- azért nem mosolygunk a kifutón, mert az a kérés, hogy ne tegyük. Van néha olyan bemutató, ahol kérik, hogy vidámak legyünk. Nyilván jobb így végigmenni egy kifutón, mint morcos arccal, de ez nem a mi döntésünk. Ezeket szoktam leírni azoknak, akik arra kérnek, hogy segítsek nekik. Akinek az olvasottak után még mindig kedve van modellkedni, csak buzdítani tudom. Nagyon klassz élmény, jó lehetőség. Az ember bejárja a világot, nyelveket tanul és tapasztalatot szerez már fiatal korában. Igen, azt hiszem, ha tudtam volna mindent előre, akkor is pontosan ugyanezt az utat választottam volna. Az ember végső soron nem futhat el a sorsa elől. Az én utam a kifutó.
-
-
-
Emőke Farkas Szia.Fantasztikus nő és modell vagy egyaránt a képeid csodálatosak és mindig nagyon jó és használható tanácsokat adsz Köszi, köszi, köszi (: -
Annamária Püski Nagyon klassz és érdekes cikk lett Nekünk pont tegnap volt az évkönyv fotózásunk, és megállapítottam magamban, hogy klassz volt, de én nem mennék el modellnek, feszélyez a fényképező gép -
Tímea Nyilas Kedves Nórikánk, kedves kis története... Eltudom képzelni, ahogy a nemlétező legyet kergeted a szemeddel, meglepett arccal Én is kipróbáltam ... No de a lényeg, hogy klassz történet, nagyon -
-
Hogyan legyek jó nő? Hát igen, nem árt ha az embert nem feszélyezi a fényképezőgép...de amúgy hétköznap én sem szeretem ha elém ugrik valaki és lefotóz de munka közben abszolult nem zavart soha
-
Adrienn Farkas Szia Nóri! Nagyon jó cikk lett. Szívesen olvastam végig. Ált. isk. koromba nagyon szerettem volna fotómodell lenni, de ahogy teltek az évek ez annyiba maradt. Én szeretem mikor fényképeznek és általában jó fotók készülnek rólam Legalábbis nekem tetszenek Neked pedig Nóri gratulálok a modell karrieredhez és a videóidhoz. Mindig megnézem őket
-
-
