Sál, sapka, kesztyű! Az anyukák kedvenc jelmondata, amint beköszönt a hideg idő. Mennyit hallottam gyerekként, és mennyire utáltam mindet magamra aggatni! Csak akadályozott a játékban.
Aztán az ember felnő, és egyre szívesebben burkolózik meleg pulóverekbe, vastag, puha sálakba, különösen csípős reggeleken. Gyerekként ripsz-ropsz körbetekertem a nyakam egy sállal, aztán irány a játszótér. Ma már megvannak a saját kötési fortélyaim, aztán irány a munkahely. Így nőttem fel én, egyik napról a másikra.
