Régen nagyon szerettem Barbie-t: ruhát varrtam neki, lakást barkácsoltam és ki is házasítottam. Ken híján a szomszéd kisfiú G.I Joe katonájával, de úgy tűnt, boldogok.
Aztán egy nap kitört a karja szegénynek (nem a katona volt, hanem én - véletlenül). Mire kaptam volna egy újat, hirtelen felnőttem és már nem izgatott az egész babázás. Jó 20 évig azt sem tudtam, mi van vele. A napokban viszont egy játékboltban jártam és sokkot kaptam. Mi lett Barbie-ból? Mennyivel másabb volt régen...
Ruth Handler
Az egész úgy kezdődött, ahogy szokott: egy kis megfigyeléssel. Barbie édesanyja (írd és mondd), bizonyos Ruth Handler észrevette, hogy a lánya szereti felnőtt ruhákba öltöztetni a papírbabáit. Gondolt egy merészet és felvetette a férjének (aki mellesleg a Mattel játékgyár egyik igazgatója volt) egy finom vacsora mellett: mi lenne, ha a szokásostól eltérően olyan babákat gyártanának, amik felnőtt nőhöz hasonlítanak és nem kisbabákra? A vacsora jobban lenyűgözhette a férjet, mint az ötlet, mert csak legyintett. Telt-múlt az idő. 1956-ban Ruth Európába kirándult gyermekeivel (mindenki kapaszkodjon!): Barbie-val és Kennel. Hogyhogy nem, gazdag európai kultúránk, történelmünk és leleményességünk már rég le is gyártotta ötletét, ott volt előtte egy kis boltban Bild Lili, egy baba, kifejezetten felnőttes külsővel! Gyorsan vett is párat Liliből, majd hazatért Amerikába. Férje orra alá dörgölte, aki nagy kegyesen bevitte a játékot a gyárba megmutatni a kollégáknak. A többi, ahogy mondják, már történelem...
Ruth megálmodta a baba külsejét, ruháját, sminkjét, majd elnevezte lányáról, Barbaráról. Debütálása egy nagy nemzetközi játékexpón volt, ahol az első Barbie fekete-fehér fürdőruhában, a kor divatja szerinti sminkben és frizurával jelent meg. Ennyi elég is volt a világsikerhez, talált, süllyedt! Beindult Barbie díszmenete, egészen a csillagos égig. Csak egy kis száraz adat: több mint 150 országban milliárdnyi babát adtak el napjainkig, így jön ki az a jól csengő állítás, mely szerint: minden másodpercben három Barbie babát vásárolnak valahol a világban. Kiszámoltam. Nagyjából 1000 babát adnak el, mire mi a cikk végére érünk. Azért ez nem semmi, már ha tényleg így van.
De vajon mitől ilyen népszerű Barbie barátnénk? Attól, hogy egy elképesztő marketinges brigád egyengeti az útját a kezdetek óta. Van egy jó alapötlet, amit ügyesen alakítgatnak, így sosem érezzük lerágott csontnak. Amikor Barbie debütált, pont úgy nézett ki, mint az akkori szépségideál: csinos, trendi, titokzatos. Amikor a Római vakáció című filmért rajongott mindenki, akkor az olasz divatnak megfelelő ruhákban dobták piacra. Amikor dübörgött a Beatles-láz, gombafrizkós Barbie-kkal játszottak a kislányok. A hippikorszak pöttyös, virágos ruhácskát aggatott a babára, a nyolcvanas évek pedig felfoghatatlanul színes, csillogó-villogó, válltöméses, cicanacis, görkoris szetteket. Amikor én gyerek voltam, bennünket a földig érő hajú Barbie-val szédítettek. Melyik gyerek ne alélna el ettől? Rózsaszín, édes, szirupos, pont, ahogy kell.
A politikailag szuperkorrekt marketingcsapat nagyon ráérzett, mikor kell Barbie mellé piacra dobni színes bőrű barátokat is: Christie-t és Stevent, a spanyol Teresát és az ázsiai Mariát is. Hopp-hopp, micsoda okos, kulturálisan sokszínű választás. Barbie élete nem csupán műanyag barátokkal gyarapodott, hanem útközben lett múltja is. A róla szóló képregényekből megtudhatjuk, hogy Barbie egy képzelt városkából Willowsból származik, vőlegénye pedig Ken Carson. Több mint 40 házi kedvencet tart: a cica és kutya unalmas verziója mellett egy-egy panda, oroszlánkölyök és zebra is megfordul a rózsaszín palotában ahol él, amihez számtalan lakókocsi, utánfutó, hajó, repülő és rózsaszín kabrió is tartozik. Barbie-nak úgy fest, jól megy a sora, boldog, de minden azért minden nap egy új kihívás is egyben: asztronauta Barbie megmenti a Földet, amíg építész Barbie épít egy hidat, amin görkoris Barbie nyugodtan suhanhat. Stewardess és doktor Barbie-k jól mulatnak Malibu Barbie estélyén, ahol akrobata névrokonuk is fellép, és még sorolhatnám. Se szeri se száma a különböző típusoknak és akkor még csak a babákról volt szó. Mi a helyzet a többi kapcsolódó termékkel?
Kíváncsiságból megnéztem mi a helyzet a facebookon. Természetesen Barbie-nak saját rajongói oldala van, amit milliók lájkoltak (köztük hat velem egyidős ismerősöm is, ahogy láttam). A feltöltött képek nem csupán a babákról szólnak, sokkal inkább a birodalomról, amit köré építettek az évek és a cég. Barbie-s táskák, sminkek, ékszerek, pólók, ruhák, háztartási eszközök, még barbie-s csocsó is van! Ezt mind-mind meg lehet venni, jó sok pénzért! Azt még megértem, hogy a kislányok miért rajongnak ezért a rengeteg műanyag rózsaszín holmiért, de felnőtt nők? Persze kinek mi a dilije, igaz.
Apropó dili és sok pénz. Ha valaki Las Vegasban jár, mostanában kukkantsa meg a Barbie lakosztályt a Palms Hotelban. Itt is gondoltak egy nagyot a szállodai okosok és az egyik szobát berendezték olyanná, amitől mindegyik műanyag lány elolvad: giccses, flitteres és nagyon plüss. Azt hinné az ember, hogy ez taszító, de nem. Imádják a milliomos csemeték, hónapokra előre foglalt a kecó.
Azzal kezdtem az egész cikket, hogy pislogva néztem mi lett Barbie-ból mára. Eddig is hangos volt a média attól, hogy deformálja a lányok énképét a csini, cicis szőkeség. Nyilván minden kislány szeretne olyan szép hajat, olyan kék szemet, meg olyan alakot, mint ami neki van. Teszem hozzá élő ember sosem fog úgy kinézni. A valóságban ugyanis a csaj 220 centi magas lenne, 100-as mellbőséggel, 56 centis derékkal és földi halandónál kétszer hosszabb nyakkal. Bizonyára a makettezők rémálma az ilyen aránybeli torzulás. Nekem egyébként nem Barbie testével van bajom. Sokkal jobban zavar, hogy Ő egy amolyan próbababa. Az elmúlt 50 évben mindig a kor divatjának, ízlésének kicsinyített mása volt. Hát én körbenéztem: némelyik baba úgy fest most, mint egy agyonbarnított miniszoknyás plázacica, van, amelyik egy transzvesztitára hajaz, és mióta van derék tetkója Barbie-nak? Ne már... Ilyenek lennénk most? Elgondolkodtató.
Amíg töprengünk, szögezzünk le valamit: a Barbie baba egy örökség, mindig velünk lesz, szépen mindig átalakul, idomul a korhoz. Ő maga 50 évnyi, ránc nélküli történelem. Egyelőre itt járunk, a Barbie élet viszont folytatódik. Ameddig világ a világ, mindig kellenek rózsaszín, műanyag álmok.
