Szerencsés vagyok, tudom jól. Olyan családban nőhettem fel, ahol a karácsony nem egy háromnapos ünnep. Mi az év összes napján együtt vagyunk: Apa, Anya, Julcsi meg én. Négyen vigyázunk egymásra.
Nálunk a karácsony minden évben ugyanolyan. Elsőként adventi rohanás, puhatolózás, vásárlás. Aztán lassacskán elérkezik a várva várt nap! Mindig ugyanaz a forgatókönyv: előkerülnek a régi díszek, apa morog az összegubancolódott égő miatt, anya süt-főz, mi pedig csivitelünk a húgommal, miközben karácsonyi meséket bámulunk a tévében. A kutya leeszi a szaloncukrot a fáról, a macska lustán dorombol. Végül ünneplőbe bújunk, asztalhoz ülünk, és azzal elcsendesedik a világ. Évről évre. A vacsora elképzelhetetlen anya szokásos szertartása nélkül. Fokhagymát és egy-egy kiskanál mézet eszünk vacsora előtt, hogy egészségesek legyünk. Majd apa négy felé vág egy almát, amiből mindenki kap egy darabot azért, hogy olyan összetartó és kerek egész legyen a család a következő évben is, mint az alma. A szeleteknek pedig mindig van gazdája. Ez az állandóság a legszebb ajándék, amit kaphatok, ennél többet másnak sem kívánok.
A karácsonyi időszak érzelgőssé tesz, könnyen meghatódok minden apróságon: egy rég hallott karácsonyi zene, egy ismerős illat, egy mosolygós arc láttán. Amikor szenteste kinézek az ablakon nemcsak tudom, hanem látom is, hogy valami fontos történik. Az utcák csöndesek, sehol senki, viszont minden ablakból ünnepi fény szűrődik ki. Na, ilyenkor hatódok meg igazán. Jó érzés tudni, hogy valami nagy egész része vagyok éppen, hogy a sok rossz mellett ilyet is kitalált ez a világ. Egy ünnepet, amikor senki sem moccan, nehogy megtörje a csendet. Aztán éjfél előtt lassan megtelik az utca. Meghitten lépkedünk a templom felé. Gyerekkoromban azért volt érdekes a mise, mert rengeteg barátom volt ott a családjával, és elmondhattuk egymásnak, mi mindent kaptunk. Ez az előnye a kisvárosoknak: mindenki könnyedén egy helyen tud lenni egy időben. Ma, ha körbenézek a templomban, ugyanazokat a barátaimat látom, de már nem szaladgálunk. Inkább puhán megöleljük egymást, és csendesen mosolygunk a saját gyermekeink rohangálásán. Időközben felnőttünk, nincs mit tenni. Ám egy valami változatlan: mindenki ott van a templomban. Vannak állandó dolgok a világban.
A karácsony is ilyen. Az év legtisztább napja, legalábbis számomra biztosan. Egy alkalom arra, hogy kicsit megjavuljon a világ. Évről évre. Állandóan.
