"Megadta az amerikai embereknek azt, aminek mindig is híján voltak: a fenséget." Stílusos, arisztokratikusan elegáns és kifinomult nő volt, öt névvel és három élettel. Jacqueline Lee Bouvier Kennedy Onassisszal ismerkedünk meg.
Jackie a kissé flancos Jacqueline Lee Bouvier néven született 1929-ben Southamptonban, Amerikában, egy szemérmetlenül gazdag család első lányaként. Ezzel az egy mondattal nagyjából szépen elő is készítettem a gyerekkorára vonatkozó részt. Könnyen elképzelhető, hogyan él egy milliomos kislány Amerikában, akinek ráadásul nemcsak szülei, hanem nagyszülei is elképesztően gazdagok voltak, tehát akárhová ment is látogatóba, mindenütt a jómód ölelése várta. Lovagolt, verset írt, a legjobb iskolákba járt, kitűnően tanult, szépen öltözködött. Mintagyerek, na. 1947-ben érettségizett, majd két évet járt főiskolára, egy évet Párizsban a Sorbonne-ra, majd visszatért Amerikába és a Washington Egyetemen diplomázott 1951-ben. Ugyan a szakterülete a francia irodalom volt, mégsem ebbe az irányba mozdult el: jobban érdekelte az újságírás. A The Washington Times-Heraldnál debütált mint fotóriporter. Feladata az volt, hogy az utca emberét fényképezze, és bombázza őket minél szellemesebb kérdésekkel. Így érkeztünk el ahhoz a fontos pillanathoz, amikor Jackie találkozik Kennedyvel. No, nem az utcán, sajnos. Meglehetősen romantikus lett volna pedig. Az igazság az, hogy a közös elit társasági élet hozta össze őket egy unalmas, nagyon sznob vacsorán. Egy-két randevú követte mindezt, semmi több. Kennedy nem volt az a nyomulós fajta, inkább saját karrierjével és magával volt elfoglalva. Miután viszont szenátorrá választották, komolyra fordította kapcsolatukat, eljegyezte Jackie-t, majd 1953-ban összeházasodtak. Ez mind spekuláció ugyan, de az az érzésem, hogy a szerelmen kívül jobban mozgatta az ifjú Kennedyt az a tény, hogy Jackie amolyan jó lány típus volt. Jó neveltetés, jó természet, jó család jó sok pénzzel és befolyással, ami igencsak jól jön, amikor az embernek az a vágya, hogy ő legyen az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
No, de térjünk vissza kicsit még az esküvőre, amit mindenki az év társadalmi eseményének tartott. A sajtó érdeklődése meglehetősen nagy volt, nemes egyszerűséggel a világ legszebb párjának kiáltották ki őket, ami egyébként - elnézve őket - nem is valótlan! Jackie egy Ann Lowe ruhát, nagymamájától örökölt fátylat, apró fülbevalókat és fehér gyöngysort viselt. 60 év elteltével is láttamozom ezt az összeállítást, szép, egyszerű, amilyennek lennie kell, bravó! A fenséges esküvőn szerény 700 meghívott vehetett részt, az ezt követő mulatságon viszont már közel ezer. Jól megadták tehát a módját az igennek, ami - mint később kiderült - annyira mégsem volt boldogító Jacquelin Kennedy számára. Férje ugyanis a politika mellett a szép nőknek is teljes odaadással adózott. Lana Turner, Joan Fontaine, Joan Crawford és maga őfelsége Marilyn Monroe is a hódítási listáján szerepelt, mely az évek alatt egyre csak nőtt. Jegygyűrű ide vagy oda, falta a nőket, Jackie pedig tűrte. Hogy miért? Jó kislány volt, már mondtam, és valószínűleg nagyon szerelmes. Még így is támogatta férjét és gyerekeket szült neki, kettőt is: Caroline-t és Johnt. A külvilág számára ők voltak a tökéletes család, belül viszont döcögött a gépezet, de mégsem omlott össze. 1960-ban Kennedy bejelentette, hogy indul az elnöki posztért - megkezdődött tehát a kampány. Minden addiginál nagyobb szüksége volt a feleségére, aki segített is neki. Nem is akárhogy: élelmiszerboltban tartott beszédet az embereknek, tömérdek kampánylevélre válaszolt, hetente cikket írt egy újságba, tévés reklámban szerepelt még várandósan is. 1960-ban végül férjét, John F. Kennedyt megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökévé.
"Ha van név, amit nem szeretek, akkor az a first lady. Versenylóra emlékeztet"- mondta Jackie, miután ő lett az ország első asszonya. Elődeivel ellentétben csinos, szép és fiatal volt, amikor ebbe a pozícióba került, ráadásul olyan tartás és elegancia volt benne, ami tényleg mindenki példaképévé emelte egy szempillantás alatt. A közvélemény a szívébe zárta, és onnan többet ki nem engedte. Jackie okos nő volt, tudta, hogy férje, sikereinek jelentős részét neki köszönheti. "Azt hiszem, be kell mutatkoznom. Én vagyok Jacqueline Kennedy párizsi kísérője" - mondta például Kennedy elnök Párizsban egy estélyen, viccesen. A franciákat ugyanis pillanatok alatt elbűvölte a first lady, elég volt az hozzá, hogy beszélte a nyelvet. Mondogatták is a franciák: "Itt járt Jackie Kennedy, meg vele volt a párja is".
Nem csoda egyébként, hogy nagy volt az érdeklődés Jacqueline iránt, maga volt a skatulyából kihúzott tökéletes ízlés - modern köntösben! Chaneltől Diorig minden kreációiba szívesen bújt, azok pedig örömest terveztek neki. Ahogy a többi first ladynek, neki is megadatott egy amolyan személyes "elnöki szabó", aki nem volt más, mint Oleg Cassini, az olasz mester. Ő álmodta meg több, kultikussá vált ruháját is, amelyekről idővel ugyanolyan szeretettel cikkeztek az újságok, mint férje politikai munkájáról. Napi összeállításai többnyire mind egyformák voltak, a szó jó értelmében: A-vonalú kabátkákat, köpenyeket, háromnegyedes ujjú, kerek nyakú kosztümkabátokat, harangszoknyákat viselt nagy sikerrel. Mindent persze az egyszerűség jegyében, túlzásoktól mentesen. Ez jellemezte estélyi ruháit is: szép, ujjatlan taftruhák, háromsoros gyöngynyaklánc és kesztyű. Ez utóbbi inkább kényszerből lett ruházata része, mivel csúnyán rágta a körmeit, így vagy műkörmöt viselt a rendezvényeken, vagy csak okosan egy "ápol és eltakar kesztyűt".
Mivel családja révén nagyon tudta, mi a módi, fantasztikus estélyeket adott, jó politikai érzékkel. A pakisztáni elnök tiszteletére tartott vacsorán például az U alakú asztalokat kisebb, kerek asztalokra cserélte, mely húzása azóta is legendás. Találkozott Charles de Gaullal Párizsban és Hruscsovval Bécsben, akik mind elragadónak találták Jacqueline-t. Hruscsov annyira, hogy amikor egy kép erejéig kézfogásra kérték Kennedyvel, azt találta mondani Jackie-re nézve: "Előbb vele szeretnék kezet fogni". A first lady tehát kiválóan végezte feladatát: stílusikon lett, az emberek imádták, a férjét maximálisan támogatta, sőt még otthonukat is szebbé varázsolta. Igen, konkrétan a Fehér Házat. Gondolta ideje kicsit átalakítani, szépíteni rajta, otthonosabbá és egyben emelkedettebbé varázsolni. Konyhát építtetett, gyerekszobákat, drága bútorokat hozatott, míves tapétákat, még egy rózsakertet is ültetett, ami azóta is az ő nevét viseli. Miután leporolta kesztyűjét és végzett, zseniális diplomáciai érzékkel meghívta a CBS tévécsatornát, hogy körbevezesse az amerikai lakosságot a megújult Fehér Házban, sőt, még egy útikalauzt is kiadott az átalakult rezidenciáról. Csak hozzávetőlegesen: olyan nagy volt az érdeklődés a könyv iránt, hogy szinte teljes egészében fedezte a bevétel az átalakítás költségeit, pedig elhihetjük, hogy Jackie nem garasoskodott.
Az elnöki pár, néhány perccel a merénylet előtt
Leszámítva tehát John F. Kennedy hűtlenkedéseit, az élet viszonylag jól alakult. Aztán egy szempillantás alatt minden véget ért. 1963-ban épp Dallasban voltak egy előválasztási kampánykörúton, amikor Kennedy elnököt lelőtték nyitott tetejű kocsijában, úgy, hogy Jackie is mellette ült. Hogy ki volt a merénylő és miért tette, mai napig nem tudjuk biztosan, számtalan teória, összeesküvés-elmélet született, az igazság viszont azóta sem ismert. A felvételen is jól látható Jackie mára híressé vált rózsaszín Chanel kosztüme, mely csupa vér lett a merénylet közben, de sehogy sem sikerül meggyőzni a first lady-t, hogy vegye le magáról és tisztálkodjon meg. Hazafelé a repülőn, ami férje holttestét szállította végig így utazott, és azt mondta: "Azt akarom, hogy lássák, mit tettek Jackkel!"
A temetés után Jackie még két hétig lakott a Fehér Házban, mielőtt gyermekeivel végleg elhagyta azt. Luxuslakást vásárolt Washington D.C.-ben és oda költöztek, majd egy teljes évig elszigetelten, visszavonultan élt és gyászolt. Nagy sokk lehetett ez, hirtelen feladni mindent, amiben élt és teljesen új életet kezdeni. Az új élet záloga pedig a hajógyáros Aristole Onassis volt, aki a maga korában a világ leggazdagabb embere volt és feltűnően udvarolt Jackie-nek. Hogy mennyire volt ez szerelem, nem lehet tudni. Onassis meglehetősen öreg volt Jackie-hez, ám ezt ellensúlyozandó konkrétan milliárdos. Amit Jacqueline ki is használt, tömérdek ruhát, gyémántot, zafírt, drágakövet vásárolt magának. Úgy tűnt, így vigasztalódik, Onassist meg nem érdekelte a dolog, csak az, hogy pompás kapcsolatokra tett szert a nőn keresztül. A házasságra 1968-ban került sor, miután aláírtak egy roppant hosszú, 28 oldalas szerződést, ami tartalmazta, hogy Jacqueline Onassis 3 millió dollárt, míg gyermekei fejenként 1-1 millió dollárt kaptak a hajógyárostól. Az esküvő után folytatódott a féktelen pénzszórás, sőt fokozódott, Jackie divatosabb volt, mint valaha, és erről a divattal foglalkozó újságok rendszeresen cikkeztek is. Gucci még az egyik táskáját is róla nevezte el Jackie O.-ra, ugyanis ez a darab volt Jacqueline kedvence. Olyan állandó kiegészítői voltak, mint a Hermes-sál, a Cartier-óra, az óriási napszemüvegek és a bőrszandál. Órákat, napokat töltött boltokban, butikokban, ahol sosem fizetett készpénzzel, hanem hazaküldette a számlát. Többször mondta viccelődve: "Az arcom a legjobb hitelkártya". Férjének azonban idővel mégiscsak kezdett elege lenni a féktelen költekezésből, sokat veszekedtek, így valószínűleg válással végződött volna történetük, ha Onassis meg nem hal időközben. Így aztán Jackie O. újra megözvegyült.
Elérkezett tehát életének harmadik fejezete, melyben nem a politika és a felelősség, nem a fesztelen dőzsölés, hanem a lehetőségekhez képest nyugodt, kiegyensúlyozott családi élet játszotta a főszerepet. Visszatért New Yorkba és nagy megelégedésére egy könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott élete végéig. Legnagyobb örömét gyerekei és unokái jelentették számára, illetve új partnere, az eddigiekhez képest meglehetősen kis pénztárcával rendelkező ékszerkereskedő. Jackie-t 1994-ben családja körében érte a halál, miután hosszú ideig küzdött a rákkal.
Melyik volt Jackie Kennedy Onassis igazi arca? A sziklaszilárd és okos first lady, a harácsoló millárdos feleség, vagy a nyugodt, dolgozó családanya? Talán ez utóbbi, legalábbis én így érzem. Jó lelkű nő volt, kellő eleganciával és modorral. Ahogy mondtam: jó lány volt, jó anya és fenséges first lady.
