Milliószor láttuk már, de sosem elég belőle. Sissi szép arca, gyönyörű ruhái, bájos lénye mindig elvarázsol. Az emberbe annyira beleivódott a történet, hogy nehezen tudjuk csak szétválasztani a színésznőt a szereptől. A szomorú sorsú Romy Schneidert Sissitől.
Romy 1938-ban született Bécsben, Rosemarie Magdalena Albach-Retty néven. Ezt a hosszú és kacifántos nevet elnézve teljesen jogos, hogy művészneve rövidebb és frappánsabb lett. Szülei elismert színészek voltak, így eshetett, hogy az alma is a fa közelében maradt. Alig volt 15 éves, amikor megkapta első filmszerepét az Amikor a fehér orgona virágzik című filmben. Nem kellett sokat várni a következő szerepig, ami a Viktória - egy királylány gyermekkora volt. A kis "stöpszli" nagyon jól játszott benne, imádtam ezt a filmet, gyerekkoromban rongyosra néztük a kazettát a húgommal, szerintem a mai napig tudom az egészet szóról szóra: évszázados tölgyestől, mindenestől. Aki látta, tudja, miről beszélek. Egyébként már ez a film is simán verte az Elfújta a szél nézettségét Németországban.
Az igazi áttörést azonban tagadhatatlanul a Sissi hozta meg számára. Azért azon érdemes elgondolkozni, hogy mindössze 17 éves volt, amikor a filmben játszott. Vagy az erősen kontyolt haj, vagy a nagy, monumentális ruhák teszik, de nekem sokkal idősebbnek tűnik. Bár tény és való, hogy az egyik leggyönyörűbb arcú nő, akit valaha láttam, és ezen nem változtat az sem, hogy 17 éves vagy 30. Megdöbbentően kortalan és hibátlan. A film akkora siker lett, hogy Romy a német nyelvterület első számú sztárjává avanzsált pillanatokon belül. Az arca ott díszelgett mindenütt, még a gyufásdobozok is Sissivel voltak kirakva. Sőt, az őrület fokozódott és terjedt. Szinte egész Európa az Alpok romantikája, Miksa apuka nagy korsó söre és Bécs fenséges gazdagsága után ácsingózott. Meg persze főleg Romy után. Sokan mondogatták, hogy ő "a legjobb, amit Ausztria a valcer óta felfedezett". Valahol itt kezdett egyébként összefolyni az emberekben a színésznő és a szerep. Romyt ugyanis teljes egészében azonosították Sissivel, aki ezt képtelen volt elfogadni. Nem tudott császárnőként élni, ha egyszer nem volt az. Színésznő volt, de ezt magyarázhatta bárkinek, süket német fülekre talált. Olyannyira elutasította három rész után a rá erőltetett királynő szerepet, hogy nem vállalta a negyedik részt. Nagyon határozottan jelentette ki, hogy nem bújik többé Sissi szerepébe, mert ki szeretne lépni az egészből. Pedig ha lenne negyedik rész, talán még a karácsony is tovább tartana minden évben...
Romy messze-messze vágyott Németországtól, ezért 1958-ban a szomszédos Franciaországba költözött, nem kis csalódottságot hagyva maga mögött udvarában, akarom mondani hazájában. Párizsban is folytatta a munkát, első filmje a Christine volt. A film, ami egy egész életre tönkretette. Itt találkozott ugyanis Alain Delonnal, a gaz csábítóval. Az akkor 20 éves lány fülig beleszeretett a sármőrbe, és ez a balszerencse vitte a sírba szegényt alig 20 év múltán, akárhogy is szépítjük. 1959 és 1963 között, tehát négy évig voltak jegyesek, ami meglehetősen sok idő. Alain nyilván nem akarta feleségül venni, csak szórakozott vele. Megalázta, állítólag verte is, majd a végén roppant gusztusosan egy levélben bontotta fel az eljegyzést, és lelépett. Csak sajnos nem örökre. Arra azért volt ideje a nagy sietségben, hogy az első nőt feleségül vegye, aki szembejött vele az utcán. Majdnem szó szerint, hiszen Natalie, a nej, némi maffiakapcsolattal meg prostituált múlttal is rendelkezett.
Képzelem, milyen érzés lehetett ez Romynak, aki egyébként - miután összeszedte magát - viszonylag gyorsan szintén megházasodott. Egy rendes, német rendezőhöz ment feleségül, akitől egy kisfia is született: David. Két évig éltek berlini házukban, viszonylag visszavonultan. Romy élvezte az anyaságot, azonban ismét felbukkant a színen a kísértés, jött Alain, hogy visszacsalogassa a nőt egy film, A medence (1968) kedvéért, ami kettejük főszereplésével készült el. Lehetett volna annyi esze, hogy érezze, ez csapda, de hát szépen belesétált. Alain rafináltan rávette, hogy hagyja el a családját, amit Romy meg is tett, és ismét Franciaországban kötött ki. Szakmailag meglehetősen sikeres évek elé nézett. Egyik filmet forgatta a másik után. Karakterei egyre érettebbek és izgalmasabbak lettek, a kislány végleg felnőtt és igazi nővé vált. Mindenki szerette, mindenki dicsérte. Csak ő nem szerette magát, magánélete időközben pokollá vált. A kedves, jóravaló, szavahihető Alain ismét elhagyta, családja pedig eközben teljesen szétesett. Elvált a férjétől, aki nem sokkal később öngyilkosságot követett el emiatt. Egyik csapás jött a másik után, a könnyek mellett azonban potyogtak az elismerések és filmes díjak.
Romy ismét férjhez ment 1975-ben, és született egy kislánya is: Sarah. 6 évnyi házasság után megint elvált, a magánélete tehát teljes katasztrófa volt, káosz uralta az egészet. Annyira bántotta évekig a lelkiismeret első férje halála miatt, hogy szabályosan belebetegedett. 1981-ben kórházba került egy daganatos betegséggel, egyik veséjét kioperálták. Élete legnagyobb tragédiája azonban még csak ezután következett, szintén ebben az évben. Kisfia, az akkor 14 éves David megpróbált átmászni mostohaapja szüleinek kerítésén, hogy miért, azt nem lehet tudni. Egy biztos, súlyosan megsérült a kertkapu szúrós vasán, olyannyira, hogy már a kórházban sem tudtak rajta segíteni. Rengeteg vért vesztett és meghalt. Anyaként ezt feldolgozni lehetetlenség. Romynak sem sikerült, hiába temette magát ismét a munkába. Egyetlen, utolsó filmben szerepelt a megtört anya, a Passerby-ben, ezzel pedig véget ért a filmes karrierje és az élete is. 1982. május 29-én, 43 évesen holtan találtak rá a párizsi lakásában. Sokan úgy gondolták, hogy az időközben alkoholba és féktelen gyógyszerezésbe menekült Romy öngyilkos lett, azonban a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy szívelégtelenség okozta a halálát.
Sissi császárnét egy merénylő szúrta le 1898-ban. Romynak meghasadt a szíve 1982-ben. A két nő története itt összeér. A váratlan halál, a szomorú, embert próbáló percek, amiből mindkettejüknek bőven jutott az életben. Úgy látszik, a tragikus sors nem válogat, beárnyékolja még a legszebb arcokat is.
